Cikk megjelenés: 2020-05-03 00:00:00 Utolsó frissítés: 2020-05-03 14:54:55
"A pedagógus király lehet a gyermek birodalmában, ha nem csak törvényeket talál ki, hanem figyelembe veszi a gyermek törvényeit is." - írta Ancsel Éva egyik művében.
Ezen sorokkal köszöntöm a Békéscsabai Szakképzési Centrum Nemes Tihamér Gépészeti, Informatikai és Rendészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma rendhagyó ballagása alkalmából kedves diákjainkat, kollégáimat.
Változik a világ, a környezet, változik az, hogy milyen gyermekeket, milyen embereket szeretnénk, de a biztos pont mégis, bármilyen változás van, maga a gyermek.
Azt gondolom, amit mi csinálunk intézményünkben, az e biztos pont, a gyermek köré épül: megtanítjuk neki, hogy kihozza magából a lehető legtöbbet. Megtanítjuk tanulni, és megtanítjuk arra, hogy neki ez fontos legyen.
Ennek az útját-módját keresgélem, mióta a pályára léptem, és nem mondhatom, hogy már megtaláltam, de azt gondolom, hogy sínen vagyok. Természetesen az alagút vége mindig világosabb, egyre közelebb kerülök a megoldáshoz.
Szeretném látni, hogy ebben a mai világban a mi tanulóink boldogulnak, mert akkor pedagógusaink munkája nem volt hiábavaló, nekik pedig sikerül elérniük, hogy kiegyensúlyozott legyen az életük.
Remélem megtalálják személyes boldogságukat, amihez persze, az is hozzájárul, hogy boldoguljanak az életben, olyan dolgokat tehessenek, ami az őket körülvevő világ számára is szép és hasznos. Hogy ez így legyen, pedagógus társaimmal ezen igyekeztünk az elmúlt 4-5 év alatt.
Kedves Ballagó Diákok!
A ballagás, búcsúzás eddigi életetektől, bizonyos értelemben önmagatoktól is. Visszatekintés korábbi életutatokra, számadás az elmúltakról és egyben előretekintés is a jövendő céljaitok felé. Búcsú az iskolától, ahol életetek meghatározó idejét tölthettétek. Itt formálódott egyéniségetek, itt váltatok gyermekből felnőtté.
Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulások, sikerek és csalódások, megvalósult álmok és elszalasztott lehetőségek, életre szóló barátságok, diákszerelmek színesítették az életeteket. Gólyanapok, sportnapok, Garabonciás napok, a mindennapok feladatai, nehézségei, gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, időnként gondok és nehézségek a tanulásban, mind-mind itteni életetek természetes velejárói, elválaszthatatlan részei voltak, szorosan idekötöttek benneteket.
"Segíts magadon, az Isten is megsegít!"
Megmondom, miért szeretem ezt a mondást: mert arra utal, hogy mégiscsak létezik függetlenség. Mégiscsak megvalósítható, hogy amit akarunk, azt el lehet érni.
Tudniillik az ember két kemény determináns között él; nem tehetünk arról, hogy megszülettünk, és nem tehetünk arról, hogy meghalunk, de ami a kettő között van, arról tehetünk. Innen származik a függetlenségünk, innen származik a szabadságunk, és innen származik az, amit már kipróbáltunk, mert igenis, mi magunk sok mindent megtehetünk, kifejthetjük saját erőnket céljainkért.
Igenis van erőnk, csak meg kell keresni! Annyi erőnk mindig van, ami szükséges ahhoz, hogy az ember bölcsen, okosan, vidáman és derűsen éljen. Kívánom ezt az erőt minden ballagó GÉSZIS diáknak!
Maczik Mihály András
igazgató